Japánkert
A japánkert hagyományos japán stílusban készült kert, melyet magánkertekben, nyilvános parkokban vagy buddhista templomok mellett, illetve történelmileg jelentős helyeken (például várak mellett) alakítanak ki. A leghíresebb japánkertek nagyrészt sziklakertek (kareszanszui). A kerteknek a japán teaszertartáshoz kötődően kialakult változata a vidékies egyszerűségű teakert.
Egy tipikus japánkertben rendszerint megtalálhatók ezek az elemek, vagy az őket jelképező dolgok:
- víz
- sziget
- a szigetre vezető híd
- lámpás, leggyakrabban kőből
- teaház vagy kerti pavilon
A japánkertek fajtái:
- „Tókertek”, melyeket leginkább csónakból lehet megtekinteni
- „Üldögélőkertek”, melyek szépsége a verandáról vagy ablakból nézve érvényesül
- „Teakertek”, melyeket a teaszertartásra szolgáló házikóba vezető úton lehet megcsodálni
- „Sétakertek”, melyet a kerten végigvezető útról lehet megtekinteni
A kareszanszui stílus a zen templomokból ered. Ezekben a kertekben kevés a növény és nincs víz, de kavicsok vagy hullámosra gereblyézett homok segítségével felidézik a víz hangulatát. A stílusra jellemzőek az érdekes alakjukért vagy mintázatukért választott sziklák, a moha, és az alacsony növésű bokrok. Egy híres sziklakert például a kiotói Rjóan-dzsi templom kertje.
Egyes kertekbe Japán különböző részeiből hozattak díszítőköveket. A kertekben gyakori növény a bambusz és a vele rokon növényfajták, az örökzöldek – köztük a japán feketefenyő –, valamint lombhullató fák, például a juhar, illetve a páfrányok és mohák.
A sakkei módszer arra utal, amikor a kert rajta kívül álló elemekkel (például hegyek, épületek) alkot művészi kompozíciót. Ilyenkor egy középső elem – gyakran gondosan ápolt növényzet – zárja ki a közbetolakodó elemeket és foglalja keretbe a bemutatni kívánt látványt.
Magyarországon a Budapesti Állatkertben található egy japánkert.
 |
 |
 |